Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

146

nőst) ott allani, a leit fieret vola, monda asz annyrínál : offzonyállat, ime a’ te fiad. Bhután monda a tanítványnál: ime a’ te anyád, És az órától fogva vévé ötét a' Tanítvány magához. De illetlennek islátfzik, hogy Maria, ki azannya mellétől fogva malafzttal tellyes volt, és lii hét ölt éppen isteni sugarlásbol tudta, hogy minő váltságot kivan az Isten irgalmassága , és igazsága az emberek lelkiért, kovetkezendöképpen ( fzent Ambrusnak ítélete ízerint de Instit. Virgin, cap. 7.) Dávidnál, Tsai- ásnál i Dánielnél, és mind valamennyi Prófétáknál is jobban előre látta, a5miket az Ö fia fzenvedni fog, olly mértékletlen bánattól hagyta volna magát elnyomatni, mintha az Isten kegyelmétől megfofztatott, a’ kerefzténv erősségben megfogyatkozol t, kétségbe esett, és az Isten akaratijával meg nem elégedett volna. Kétség kivid imádta ő az Istennek irgalmasságát és igazságát, melly a’ megváltásnak intézetében tiindöklik, és valamint mikor Jesust foganta , a5 1 öfzöntŐ angyalnak mondotta : ime az Úr fizol- gálája legyen nekem a1 te igéd fzerint: azonképpen a’ fiának kínos halálán is a’ fzivének fájdalmát Tsleír

akaratijával mérsékelte *). Sukkal kevesebb hitelt

/

er*) sinte crucem stabat, et piis spectabat oculis Vilii vulnera, quia expectahat non pignoris mortem, sed mundi salutem (Ambr. in c. 23. Matt.). Mariae forditudo tota ejus vita, sed maxime in morte Villi enituit ; tum illum ad extremum malorum deductum piis oculis intueri, et ei adstart voluerit i

nihil