Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

/

145

íí« leiv.ílit Jesusnak oily nagy doleok íselekedőjénok annjavai megeshetett ez, milior látta őtet a’ világból ollv kínosan Elvégeztetni *).

Helytelenül vélekednek, a’ kik a’ B. AÍTzonyt az 6 fiának fzenvédésén és halálán vagv megindul tt- lannak mondgyák , mintha éppen semmit sem gondolt volna vele , a’ mi nem eggyez meg azzal a’ ter- méfzefes fzeretettel, melljel kivált néki lehetetlen volt isteni magzatija iránt nem viseltetni; vagy ellenkezőképpen annyira megindulttnak tartják, hogy Isten tudgya, minő jajgatásokat, éghasogató rikoj- tásokat, ájulásokat, megmerevedéseket, kéz ’s tag- toresekel költenek róla, mikor látta ötét megkoronáz- tatva, a’ kerefztet vállán vinni, ahoz fzegeztetni, felemeltetni, meghalni,levétetni; sőt hogy a’ nagj fájdalomban halt, ésmartiromságot fzenvedett volna. Mind ezekről hogy egy fzó sints a’ fzent írásban, már fzent Ambrus is hasonló buzgólkodók ellen vitatta ( L. II. in Luc. c. TI.). Nem is kerül elő Jesus fzen- vedéséuek egéfz történetírásában az ö Annvárol egyéb említés, hanem tsak fzent Jánosnál (XIX, 2,5 — 27) e’ következendő : Állanak vala a Jesus herejzte mellett az '6 a anya* es az annyának nénnye Maria Kleofe, és Maria Magdolna. Mikor azért látta volna Jesus az arinyátés cl tanítványt (Jánost)

Tribulationem igitur gladii nomine significatam esse credibile est, quo materna anima vulnerata est doloris affectu ( August, epist. liJ. alia* 69. §• 33. T. Ii* op. coi. 61.),)

III. Rifz.

K