Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

126

IV-dik Sixtus Pápa 1476-dik efztendőbéli Constifu- tiojában Bútsút engedett azoknak , a* kik B. Afz- fzony fogantatása napján általa helyben hagyott Misét és Szolosmát (öfzvefzerkeztette azokat No- garolli Lénard Veronai Pap) elmondgyák, vagy legalább tsak az egyházi órákon jelen vannak; i483- dik efztendobéliben pedig kárhoztattya azokat, a’ k7k a’ tifztaságos Fogantatásnak vitatását eretnekségnek, vagy az Ünnepnek megüllésél véteknek, tnondgyák. A’ tagadó réfznek főbb követői voltak a’ fzent Domonkosnak Szerzetesei, kik közül Aquini fzent Tamás, és Joannes de Montesono i58?-dik, Vincentius de Brandelis de castro novo i48i-dik efzt. magokat az ö írásaikkal is megkülömböztelték.

Ezen közben 1497-dik efzt. a’ Párisi Universitas híres egy rendelést tett, mellynek ereje fze- rint senki sem emeltetett a’ Tudományosok között fzokott Doctoratusi rangra, a’ ki a" tifztaságos fogantatásnak nem volt vitalója, és eskiivéssel meg nem Ígérte, hogy azt mindenkor védelmezni fogja.

Midőn a’ Tridenti Zsinat (Sess. V. Decr. de pecc. őrig. edit 17. Junii a. i546.) az eredendő bűnről azt végezte , hogy Adámtol fogva minden emberre átkát úgy, hogy a’ gjrermekeknek már az annyok méhétöt fogva fzükséges a’ Kerefztség, noha ezután is egéfz holtig megmarad bennek a’ testi kívánság, melly miatt kmekkinek vitézkedni kell, ha meg akar koronáztatni; Löltsen tette, hogy nem ügyelt azoknak sürgetesere, a’ kik a’ B. AíTzonynak

fo-