Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
120 deft i7* alkndni, és 1180-dik efzt halt meg. (in No- vel ad Theod. Balsam. in obscrv. ad Nomoc. Phot) az Ünnepek lajstromában , mellyel et a’ polgári életben is meg kellett tartani, a’ B. AÍTzony fogantatásának Ünnepét ezen fzavakkal említi: Decembernek Teile ntzedik napja, mert akkor az Istenünk A anyának fogantatása ültetik. Későbben fogadták el ezt az Ünnepet a’ Napnyugotiak , és elofzör ugyan az Angolok fzent Anselmusnak Cantuariai Püspöknek rendeléséből, ki iigo-dik efzt. múlt ki a’ világból, és kiről némellyel az! tartyák , hogy isteni jelenésekkel indíttatott volna annak behozására. Néki tulajdonítják azt napnyugoti Ekklesiában i3f2Ö dik efzt. tartott Londoni Gyülekezetnek Atyái is. Angliából Normandiaija, onnan egyéb Frantzia orfzágba, Kivált a’ Lugdunomi Egyházba átfzállott de úgy ? hogy már élj fzínt vont magára, mert némelly Egyházak nem tsak a’ fogantatásnak, hanem egyfzers- mind a’ tifz/aságos fogantatásnak Ünnepét kezdték fzenfelni, és vitatni, hogv az Isten (iának felségé és az Isten Annyának méltósága kívánta, hogy a’ ki a' bűnnek, ördögnek, és pokolnak megrontóját fzülte, az maga tsak egy fzrrri illantásig sem legyenbiin alatt az ör dögnek rabja, a’ kárhozatnak örököse, ’s azért az eredendő bűntől is megoltalmaztatott legyen ; a’ mit az Istennek mindenhatósága megtehetett, a’ (iának bclsületéért pedig meg is tett. Hitták védelmekre a’ fzent írást is , meüy minthogy a’ B. AÍTzony- nak lifztaságos fogantatását bötü fzerint sehol sera említi, azért tsupán tsak alkalmaztatott értelemben *as y
