Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

ajándékozva. Hlyen bontakozott állapotban ered minden ember, avagy fogantatik: az az mikor a’ lélek az ő tettéhez kaptsoltatik, már akkor kiki, mint megromlott, bűnben léledző, Isten ellen fzegezett néki vi Azat'»t Pzik , és kárkozatnak örököse, vagy, a’mint fz<*nt Pál mondgya, haragnak fia (Efes. II, 5. Tartsd öfzve Zsolt. L. 7. LH. 4. Kom. III, 12 V, ia.). Ez az örökségképpen reánk fzállott rofz az eredendő hi'/n (Cone. Trid. Decr. de peer. orig. Sess. V. coll. Insfit. Dogm. Georg. Fejér T. III. Sect. 4. p. i46 — a45.), melíytöl egyedül tsak az Isten oltalmaz- hattya meg az embert úgy, ha már az eredetében nem tsak az értelemnek tompaságát, és az akaratnak inkább a’ rofzra mint a’ jóra való hajlandóságát meggátollya , hanem egyfzer’smind viíTzaadgya néki az eredeti ártatlanságát, kegyelmét, az örök életre érdemes voltát is. De ha ezt megteízi, vagy megtette is az Tsten egyvalakivel, nehezen lehetünk arról bizonyosok isleni kinyilatkoztatás nélkül.

Ezen az úton tndgyuk, hogy Jeremias minek- előtte az annya m éhéből kijönne, megszenteltetett (Jer. I, 5.). KerefztelÖ János is még az annya méhé.tói fogva betelt Szent Lélekkel (Luk. I, i5.). Mivel pedig a’ fzentelo malaPzt meg nem férhet az eredendő bűnnel, mind a’ kettőnek a’ fogantatás után még az annyok méhében az eredendő bűntől ki kellett tifztulniok *). Ugyan

*) Ezeken kívül Sámsonról is jeles megkülömböztetés- sel ízóllott annak annyával az Isten angyala , minek - elolte fogantatott volna, de a’ fzentelo malafztat nem említette (Bir. XIIÍ, 1 — 5.}.

118