Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

Ili

úgy holta után is a’ vele egy (idősek, kivált az Apostolok. Örökségképpen átfzállott ez a’ tifztelet a’ későbbi Kerefzténj'ekre is, kik valamint az egyéb Szentekkel történtt jelesebb dolgokról, úgy, és kiváltképpen azokról, a’ mik Mariával történtek, gyakrabban ajtatosan megemlékeztek. Hanem az üldözések , és a’ pogány uradalom alatt még az Urunknak Ünnepeit sem, annál inkábba’ Szentekét nem ülhették meg olly pompása, mint azoknak megfzünése után. Szerentséseknek tartották magokat, ha éjtzakának üdéjén a fzent Miseáldozatra , Predikátziókra, könyörgésekre akadályoztatlan öfz- vejöhettek , hogy nappal a’ dolgaikat mint a’ többi Pogányok , kiknek magok is jobbágyi vagy polgártársai voltak, végezhessék (Lásd Litur. II. R. 17.

1. *)»'•)■

Azon erősítő okok között, mellyekkel Natali* Alexander (H. E. T. IX. Dissert. XXVr. Edit. Yen.) a’ fzent. Ereklyéknek és Szenteknek tifzteletét, cs ezeknek segítségül hívását a’ gúnyoló Eretnekek ellen védelmezi (6p(). és 711 —727-dik lap.) fzent Jrenaeus, Origenes, Tertullianus, Neo - Csesareai Gergely, Syrus Ephrem, Epiphanius , Ambrus, Ágoston, Alexandriai Cyrillus, Cyzicbmi Proclus Chrysologus Péter, Basilius, Antiochiai Anastasius,

Jerués azzal ófzvetartya, hogy nem Lsak a’Zsidók, hanem a’ Görögök és a’ Romaiak is a’ távolabb rokonokat is atyafiaknak nevezték. önkényt átláltya ezen vitatásnak velólienségét (2Srau.it l'ifcí, íícr, 1. 2f). 39ií. <£>,).