Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
108 letesen azt a5 planumot, a’ melly fzcrint az isteni G mdviselés az emberi nemzetnek váltsását meaefz- kozlölte. ’S azért valamint kimondhatatlan nagy örömére volt, bogy annyi affzony ízemélyek között ö válafztntott a’ Messiás és Isten fia annyának, kit olly tsudálatosan fogant, fzült, Herodestö! különös isteni Gondviselés mellett megmentett, idegen or- fzágban fenntartott, felnevelt; vagy mikor látta, liogy a’jó fzívii és meg nem vefztegetett emberek Ötét a’ fzép magaviseletéért, tanításának böltsességéért, rendkivii! való és nagy tsudatettiért kedvellik, követik; ’s így az Istennek üdvösség ügyelő Intézetét hafznokra fordíttyák: úgy ellenkezőképpen nagy lé- hétéit mint a’ tenger a’ búbánattya, mikor tapafz- tdta, hogy a’ vi/Tza fordulttak az Istennek e’béli fzándékát nem akarják megösmerni, hanem inkább az ö fzent Fiát gunyollyák, üldözik, legjobb tetteit roízra magyarázzák. De főképpen akkor járta meg az anyai fzívét a5 fájdalomnak tore, a’ mint ven Simeon is megjövendölte (Luk. II, 35.), mikor látta Ötét a’ vefztö helyen világ tsúfjára felfefzítve, sebekkel, daganatokkal, verések kékkeivel megrakva, saját vérébe keverve, egéfzen kiisigázva két lator között meghalni. Azon kevésből, a’ mit a’ fzent írásban olvasunk Llőle, kb.etfzik, hogy ö 1-ör az Istennek valamint örvendetes, úgy sajnos rendeléseibe is mindenkor el volt fzánva. 2-or Soha sem veteti irigy, hivsá- gos, zúgolódó fzemet királyiÖseinek eltüntt ditsösé- gére, és a’ fzegénységgel megelégedett. 5-or Fel nem
