Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

407

bik fzent Jakab és Tudás Apostolt is (Luk. I, 56. Gal. I, 19*. Jud i.). A’ mi különösen Mariát Urunk Annyát illeti, azokon kivül, a’ miket fellyebb (123. $. 2. 3. 4. 6. 7. 8. 9. íz. al.) az angyali üzenetről, Örzsébet látogatásáról, Jóseffel való öfzvekeleserö! < fziiléséről (122.$.) beavattatásárol, Egyiptomba, és onnan Názáretlibe, megmeg az Ünnepek alkalmatosságával Jerusalembe való meneteléről, azután (125. §. 5. 8. fz. al.) Tesusnak első tsudatettében való réfzvételérol, és mikor Ötét Kafarnaumban felkereste, végtire (124. §. 5. 7. fz. al.) mikor Jesus ötét fzent Jánosnak, emezt pedig néki ajánlotta, és bogy az Urunk mennybemenetele után az Apostolokkal eggyütt ö is állhatatos volt az imádságban, említettünk, egyebet semmit sem olvasunk felöle a’ fzent írásban. A’ mit későbben a’ Theologusok az Ő Fogantatásáról, haláláról, mennybemeneteléről értekezésbe hoztak, arról alább a’ Fogantatás Ünnepénél, és nagy B. AÍTzony napjánál több fzó kerül elő.

Azt pedig a’ fzent írásnak említése nélkül is gondolhattyuk, hogy a’ ízüz Anya mint malafzttal és Szent Lélekkel tellyes legalább tsak későbben Je- sust réfz fzerint a’ fzületésébol, és annak rendkívül való környiilállásaibol, réfz fzerint az ö 3o efzten- dős koráig való nyilván tálán magaviseletéből, réfz fzerint az ö nyilvánvaló Tanításából, mennyei böl- tsességéböl, isteni tsudatetteiböl, és talán jelenésekből is rend kivül való embernek, Messiásnak, Isten fiának elhitte, ha fzinte át nem látta is tökélle—.