Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
91 míigánosságban vess fzámot önmagaddal, és fontold meg, hogy a’ multt efztendő alatt mennyi jót vettél az Istentől testedre, lelkedre, házad népére nézve; mennyi kártól, vefzedelemtöl, betegségtől, gyalázattól megoltalmaztattál ? ellenben mint fizettél vifz- Cza jótévo Uradnak Istenednek, mint éltél a’ vett jókkal üdvösségedre, vagy kárhozatodra, mennyire előbbre mentél, vagy hátrább maradtál az erkölts úttyán ? és ha a’ lelkiösméretednek vigafztaló fzavát vefzed, adgy hálát az Istennek, és hozzá az állhatatosságnak ajándékáért folyamodgy; ha pedig furdaló fzavát érzed, bánat és erösfogadás mellett kérj tőle magadnak új erőt annyival is inkább, hogy nem tudod, ha nem ezen Uj efztendőben jön-é az Ur az ajtóra zörgetni. Boldogok a’ fzolgák, a’ kiket,, midőn megjö az Úr, vigyázva talál (Luk. XII, 56, 57.). Innét van a’ köfzöntés is, mellyel egymásnak minden testi lelki áldásokat fzoktunk az Uj efztendore kívánni. 100. §. yf Vizkerí'fzt. A’ Vízkerefzt napját a’ Görög Kerefztények mindgyárt kezdetben Husvethoz es Pünkosthöz hasonló Ünnepnek tartották, és eleintén a’ Karátson- nal egygyütt üllötték; IV-dik fzázadban pedig a’ Píapnyugotiak fzokása fzerént a’ Karátson 2Ó-dik Decemberre fzállítatván, tsupán tsak a’ Vízkerefz- tet 6-dik Januariusban fzentelni kezdették, és azt ©EO"
