Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
86 férjfiságának bőve eleje elvágattassék. Ezen törvény alá nem tsak a’ Zsidók’ hanem a’ Pogányok’ fiainak is magokat, ha fzinte már megnőttek volna is, valamint a’ fzületett és pénzen vett fzolgáknak is (I. Moy. XII, 5. XXX, 6. Rom. II, 2$—29. IY. I. Kor. YII, 19. Gal. V, 6.)* Ez a’ környiilmetélés i-fzörörök emlékeztető jele volt annak a’fzövetség- nek, mellyet az Isten Abrahámmal, és az ő mara- dékival kötött az iránt, hogy az Abrahám fiai minden bálványozásról lemondnak, és minden más nemzettől megválva, az egy igaz Istennek különös törvénnyel, tzeremoniákkal, és életmóddal fzolgálnaki a’ miért vifzontag az Isten nékik azt Ígérte, hogy ő- ket megáldgya, különös gondgyokat viseli, és Ő bennek még a’ földnek minden nemzetségei is meg- áldatnak. A’ mint válóban ez meg is lett. Az Izs- rael fiai jóllehet hogy sokfzor a’ bálványozásra hajlottak, mindazonáltal még is egy Isten tifzteleténél egyátallyában megmaradtak , és az egy Istentől is különös gondviseléssel ápolgattattak; minthogy pe- dik az Ö vérekből és nemzetségekből fzületett Jesus a’ világ megváltója, és minden áldásnak megefzköz- löje (Ján. IY, 22. Rom. IX, 3—5. Gal. III, 6—- 12), Ö bennek áldattak meg a’ földnek minden nemzetségi. 2-fzor A’ testi környülmetélésnek még arra is kellet a’Zsidókat emlékeztetni, hogy az ö fzí- veknek rofz kivánságit kornyülmetéllyék, és gonofz indulatit megzabolázzák, mellyeknek fő fzéke a’ nemző tagok (V. Moy. X, 16. XXX, 6. Rom. II, 25— 29. IY. I Kor. VII, 19. Gal. V, 6. ’s a’ t.). A’
