Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

70

fzerént) a’ mi Urunknak négyféle jövetelének emlékezetére *). Az első eljövetele az, mikor emberré lévén, testben jött hozzánk (Ján. I, i4. Rom. XIII, 13. Tit. II, íi.). A’második , mikor a’Szent Lélek malafztyával a’ híveknek fzívébe fzáll • miről Kristus Urunk maga mondgya: Ha ki engem fze- ret, az én befzédemet megtartja, és az Atyám is fzereti ötét, és hozzá menünk; és lakóhelyet fzer- ziink nála (Ján. XIV, 23.). Harmadik, mikor halálunk óráján a’ kimulásunkor eljovend (Zsid. IX , 27.), mellyröl (alkalmaztatásképpen) lehet érteni

fzent Jakab fzavait: az Ur eljövetele kózelget------Írna a* biró az ajtó előtt áll (V, 8, 9.) **) Negyedik pedig, mikor az Ítélet napján eljovend megitélni az eleveneket és holttakat (Mát. XXV, 3i—46.).

Advent első Vasárnapjával kezdődik egyfzer’s- mind az új egyházi efztendő, az az a’ Romai Kato- lika Anyafzentegyház újra kezdi a’ mi fzent Hitünknek titkait, és mind azokat, a’ miket Kristus Urunk a’ Váltság dolgában tett, tanított, fzenvedett, vifzon*) Wcininger fzerént (I. 93. 204. <2>.) fzent Ambrus hat, fzent Gergely pedig öt hetet fzabott ki az Adventra.

**) Tulajdonképpen bátorító fzavak ezek az első Kerefz- tényekhez, a’ kiket a’ Zsidók kegyetlenül üldöztek ; fzent Jakab pedig az ó levelében Ókét a’ békességes tűrésre, és állhatatosságra fzintugy integeti , mint fzent Pál (Zsid. XIII, 1—15.) azon fogva, hogy Kristus jövendölése fzerént (Mát. XXIV) már nem sokára kirohan az Istennek bofzfzúáiló haragja, mcily az Or- fzágokat egéízen feldúllya.