Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
60 leli azért érteni fzent Ambrus fzavait (Quadragesima totis praeter Dominicum et SabbaAum diebus jejunatur; lib. de Elia et jejunio c. io.), bogy Nagy Bojtben Szombaton és Vasárnapon kivid minden nap böjtidnek. Mivel pedig a’ Romai Ekklesia a többi Napnyugoti Ekklesiáknak nem tsak a’ hitben , hanem az egyházi fzertartásokhan is annya és me- sterneje, azért ezek amannak többi fzertartásaival egygyűtt a’ Szombati böjtöt is elfogadták annyival is inkább, hogy a’ Romai Pápák is azt sürgették, ígen helyesen okoskodik ezen tárgy iránt I-sŐ Inno- censius Pápa Decentiushoz 4o2-dik efzt. írtt levelében: Valamint, úgymond, a’ Kristus feltámadásáért nem tsak a’ Husvétot, hanem minden Vasárnapot megiillik a’ Görögök pedig annyira, hogy ezen titoknak örvendetes volta miatt még az imádságokat is nem térdelve, hanem állva végezik: azonképpen a’ melly ókból Nagy Szombaton böjtölnek, illendő, hogy az efztendönek minden Szombattyán bojtöl- lyenek, tudniillik Kristus Urunknak eltemettetéséért, és harmadnapi haláláért (tartsd öfzve De Con- sec. Dist. III. c. Placuit és c. Sabbatho). A’ közönséges, vagy is Adventen és Nagj^ Rojton kivid való Szerdán, és Pénteken, vagy Pénteken , és Szombaton mind a’ Görög mind a’ Romai fzertartású hívek dél utáni három óráig éppen semmi etelt sem vettek magokhoz, hanem ez iidö tájban öfzvejöttek az Istenifzolgálatra, és a’ hol fzo- kasban volt e’ napokon misézni, fzent Miseáldozattal a’ hol pedig nem volt, külömbféle könyörgésekkel fza-
