Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

Episcopus et Mar. can. poén. i5.). Ezt a’ fzokást ok mindgyárt az Anj'afzentegyháznak zsengéjében hozták be, mert már a’ 69-dik Apostoli canon nem tsak a’ Nagy Böjtben , hanem egéfz efztendö alatt Szerdára és Péntekre böjtöt parantsol, kivévén a’ Husvét és Pünköst közölt való ötven napokat, mel- lyeken se nem böjtöltek, se nem térdeltek (tartsd öfzve Const. Ap. Jib. V. c. i5. lib. VII. c. 2Ö. Clem. Alex. Strom, lib. VIII. Őrig. Hóm. X. in Levit. Basil, epist. 28g. Epiph. Expos. Fid. §. 22.).

Mivel pedig az Anyafzentegyháznak már az első fzázadgyában olly balga tag Eretnekek támadtak kö- zötíök, bogy azt vitatták, bogy a’ Zsidók Istene, ki a’ világot alkotta, és Moysesnek törvényt adott, és a’ Szombatot mint Ünnepet megfzentelni paran- tsolta, rofz Isten, és annak megvetéséből és gyülö- léséböl Szombaton az örvendetes ünneplés helyett mint gyáfzos rofz napon bőjtöltek ; melly éfzfonákságot Simon Magus költötte ki, kit fzent Péter érdeme fzerént megfeddett (Ap. Tsel. Vili, 18—24.), követői pedig voltak: Menander, Basilides, Saturninus,, Ceryntbus, Capocrates , Cerdon , Marcion , és Manicbaeusok (Iren. lib. I. c. 20. seqq. Epiph. hser. 21. seqq.): hogy azért az Airyafzentegyházzal tartó hívek, kik közölt az amlített Eretnekek éltek, az 0 balgatag vitatásokat ellenkező fzokással elnyomják, annyira irtóztak a’ Szombatnapi böjttől, kivévén a Nagy Szombatot, hogy már a’ 66-dik Ajiostoli Canon azt, cl ki P^asárnctp vagy Szombaton böjtölni méréfzel, egyet (a’ Husvét előzőt) kivévén , ha

Pap