Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
42 „ vadáfzó a’ hivságos tifztelet helyett az igazán boí- „ dogítóra nem igyekfzik; és a’ kit a’ felebaráti fze- 3, retet meg nem indított, most sem indít meg a* „ téteménjes segítségre? Ha mind ezen öfztönök az „ indulatokon nem győzedelmeskednek , hafzonta- „ lan minden Tanítás, az Istenifzolgálatnak minden „ gyakorlása, minden böjtölés.“ Azért a’ böjtnek ezen tzéllyához képest a’ régenyiek tsendes magános elmélkedésekre fzentelték annak üdéjét, az egyházi Elöljárók pedig az Islenifzolgáíatoknál őket fzorgal- matosan integették a’ penitentziára. 7. A’ régenyiek azzal vélték a’ böjtnek bötsét, és érdemét leginkább növekedni, ha ki, a’ mit kevesebb és silányabb étellel gazdálkodott, azt a’ fze- gényeknek adta; azért nálok a5 böjtöléssel az alamis- nálkodás volt öfzvekaptsolva. Szent Ágoston neve alatt egy ösmeretlen Szerző mondgya (T. X. Ser. 56. de temp. p. 52512.): „Mindenek előtt a’ böjti na- „ pokon fzegények között ofzfzuk el, aJ mit egyeb- „ kor ebéded magunkhoz venni fzoktunk.“ Orige- nes egy régi könyvből, mellyett Apostoloknak tulajdonítottak, ezen fzavakat írta ki (Horn. io. in Eevit.): „boldog, a’ ki azért böjtöl, hogy fzegényt 3i táplállyon. Illyen böjtöt igen érdemesnek vefzi 31 az Isten.“ Chrysologus fzent Péter pedig (Ser. 8. de jej. et eleem.): „az irgalmasság bojt fzárnya, „ mellyen égig emelkedik az ember, és melly nel- „ kül tsak földön hever hafzontalanul. A’ nélkül a’ „ böjt tsak a’ koplalásnak bálvánnyá , és nem a' „ Pzentseg képe, alkalmatosság a’fösvénységre, mert „ meg-
