Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

39

„ azután pedig minden válogatás nélkül akármelly „ ételt megefznek. Egyéb nemzeteknél pedig egyéb 5, fzokások is vannak úgy, bogy ebből azt kell ki- „ bozni , bogy ininekutánna Apostoli rendelést „ senki sem hoz elő, kinekldnek fzabad legyen „ minden félelem és unfzolás nélkül magát aboz tar- „ tani, a’ mit jónak gondol.44

Sozomenus fzent Spyridion Trinitbuntis Vápásának (Cyprusban) Püspökéről írja, bogy „midőn „ egykor a’ liáza népével böjtölne , egy fáradtt uta- „ zó jött hozzá. Azonnal megparantsolta a’ leányá- „ nak , hogy néki ételt adgyon , ki midőn magát „ azzal mentené, hogy sem kenyér sem lifzt nem „ volna a’ házban, minthogy úgy is fölöslegesek „ voltak ezek addig, míg Spyridion a’ bázanépével „ böjtölt, a’ mi akkor napestig tartott, meghagyta „ azért, hogy az utazónak mossák meg a’ lábait, „ azután elvégezvén imádságát, sós sertés búst ké- „ fzíttetett, és az utazóval az afztalhoz ült, hogy „ vele egygyütt egyen. Vonogatta m$gát az utazó „ azon fogva, hogy Ö Kerefztény; de a’ Püspök „ azt felelte néki: annál inkább ne vonogasd ma- „ gad, mert az Isteni mondás fzerént minden tifzta „ annak, a’ ki tifzta maga.44 Több hasonló példákat olvashatni a’ régi egyházi íróknál.

Socratesnek és Sozomenusnak előadásiból kilet- fzik, hogy nem voltak ugyan a’ régi Kerefztények a’ húsétel iránt olly fzorultt lelkiösméreti'iek (scrupulosi), hogy azt böjti napon megenni véteknek tartották volna} főképp ha egyéb iránt a’ fzokott böjtöt