Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
37 toti, fris étkekkel, hanem silányabbakkal megelégedvén *). XIII-dik Században engedte meg az A- nvafzentegyház, hogy a’ Vatsorát ebéddel lehessen felváltani, hanem ezen esetben este semmit sem volt fzabad enni. Végtire estvére is egy kis Collatio *“) Basil. M. Hóm. de jej. Expectas vesperam , ut cibum capias. — Chysost. Horn. 4. in Gen. Non, existimemus inediam usque ad vesperam ad salutem nobis sufficere. — Paulin, ep. 6. ad Amand. Quotidiana jejunia noji i'efugit, et pauperem mensam vespertinus conviva non horruit. — Cone. Cabil. de Cons. Dist. I. Solent plures, qui jejunare se putant, in Quadragesima mox, ut audierint signum, ad horam nonam manducare, qui nullatenus jejunare credendi sunt , si ante manducaverint, quam vespertinum celebretur offeium; coll. Cone. Turo. II. c. 18.— Microl. lib. de eccles. obser. c. 49. In hoc differt Quadra- gesimale jejunium ab aliis, quod in aliis post Nonam , in hac autem post Eesperam nos reficere debeamus; nec juxta Canones Quadragesimaliter jejunare censémur, si ante Vesperam reficimur.—U- gyanerröl a’ fenyítékről említést tefz Tértül 1. c. Psych, c. 10. Epiph. in Ancor. Ambr. Serin. 8. in Psal. 118. Benedict. Reg. c. 41. Hieron. ep. ad Eusto. — Hogy pedig ne véllye valaki, hogy tsak a’ Barátoknál volt ez a’ fzokás, fzent Bemard erről így fzóll Ser. 3. de Quadrag. Hactenus usque ad Nonam jejunavimus soli, nunc usque ad Vesperam jejunabunt nobiscum simul universi Reges et Principes , Clerus , et Populus, nobiles et ignobiles, simul in unum dives et pauper.
