Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

36

Barnabást a’ predikálásra (Ap. Tsel. XIII, 2. 3.). Szent Pál is fzóval és példával ajánlotta a’ bojtöt (XL Kor. VI, 5. XI, 27.).

2. Az Anyafzenlegyház látván, hogy a’ bojtok igen alkalmatosak í-ör arra, hogy a’ hívek magokat az önmagok megtagadásában, a’rúgoldozó indulatoknak megzabolázásában gyakorollyák , a’ fzíve- ket, és elméjeket ajtatos elmélkedésekre elkéfzittsék, istenes kívánságokkal és fzándékokkal megtellyenek , ’s így az erköltsre sikeresen vezettessenek; a’ mint ezt a’ Nagy Böjti Prcejcitivban is énekeli: (qui corporali jejunio vitia comprimis, mentem elevas, virtutem largiris et proemia — ci ki testi böjttel a’ vétkeket megzabolázod, az elmét mennyei kívánságokra jelindítod, az embert erköltsre és jutalomra vezeted): 2-or hogy Kristusnak böjtölését és fzenvedé- sét ajtatos emlékezettel megtifztellyék : 3-or hogy önmagoknak sanyargatásával a’ bűneikért peniten- tziát tartsanak , ’s eleget tegyenek, az Istentől botsá- natot és irgalmat; fzükségekben pedig segítséget és kegyelmet nyerjenek: 4-er hogy a’ jelesebb Ünnepeket fzentebben megiillyék; azonkívül pedig a’ fennemlített példákat is tekintetbe vévén bizonyos napokra fzorosabb vagy sanyarúbb, némellyekre pe- <hg lágyabb böjtöket parantsolt.

5. A’ fzorosabb böjtöknek mivolta egéfz XIII- dik fzazadig, Moysesnek tifztulásnapja fzerént, nem annyira az étkeknek megkülomböztetésében, mint abban állott, hogy napjában tsak ögyfzer, tudniillik este eltek, vagy vatsoráltak nem valami drága váloga- - tott,