Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

34

*

jeleit is öfzvekaptsolták. A’ ki az O Testamentomi fzent írásokba tsak küfzöbröl is tekintett, éfzreve- liette, bogy sok fzent emberek úgymint: Moyses, Dávid Király, Judit Afzfzony, Illés, Dániel, Nehe- mias ’s a’ t. mikor valami jót akartak az Istentől kérni, vagy valami különösebb ajtatosságban magokat gyakorolni, böjtöt az ajtatos imádság’ legsikeresebb efzközének , az Isteni sugarlások’, és kegyelmek’ vételére leghafznosabb kéfzületnek tartották, és néha zsák forma vastag köntösbe Öltözve > hamuval meghintve böjtöltek (II. Moy. XXXIY, 28'

II. Kir. XII, 16. Zsolt. LXVIII, 11. Judit VIII, 6. Ilf. Kir. XIX, 8. Dán. IX, 5. II. Ezdr. XIV, 2.). Tóbiás könyvében az Isten angyala Ráphael a’ bojtot Isten előtt kedves dolognak magafztallya! jó, úgymond , az imádság a’ böjttel, és az alamisna inkább , hogy sem az aranynak kintseit gyűjteni (Tob. XII, 8.). A’ Próféták főképp a’közönséges tsapások üdéjén, mikor azt akarták, hogy a’ nép az Ö bűneiből tifztullyon, a- zokért penitentziát tartson, az Istent engefztellye, és annak irgalmasságát megnyerje, legottan böjtöt javaslóitok (Jere. XXXVI, g. Joel I, i4. II, 12, i5. Zach. VIII, 19.). Sokfzor pedig a’ legfellyebb való hatalom vagy a’ király az egéfz népnek sanyarúbb böjtöt pavantsolt, p. o. mikor Jónás Próféta az Isten parantsolattyábal Ninivében azt hirdette, hogy a’ Váras az Ö gonofzságáért negyven nap múlva elsüllyed, a’ király félretévén az udvari pompát, zsákba öltözék, hamuba üle, böjtöle, és a’ népének megpa- rantsolá, hogy ne tsak maga bőjtöllyön , hanem még a’

bar-