Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

24

is (II. E. lib. IX. e. io.) blzonyittya , hogy Maximinus Tyrannusnak halála után minden helységekben é$ Varasokban az Egyháznapját nagy örvendezéssel meg- üllötték. Szent Ágoston , Aranyfzájú fzent János , Nazianzi fzent Gergely az Egyháznapjárol sokat prédikáltak is (Serm. g56. de temp. Tom- HE de Encoen. Orat, in nov. Dom,). IX-dik Benedek Pápa azoknak Biitsút adott, a’ kik fzent Vietornak Templomát, II-dik Sándor, aJ kik a’ Cassínus hegyén lévöt, IT-dik Orbán, aJ kik tőle megfzenteltt fzent Miklósét, II-dik Callixtus, a’kik a’ Mauriniakomit, III-dik Innocentius pedig, a’kik fzent Dienes tetemit ajtatosan meglátogattyák (Szent-Időn. 241, és 427-dik lap.), Mind ezekkel nem tsak a’ Templomoknak, hanem az Egyháznapjainak is tekéntelesebbeknek kellett lenniek.

Az előtt ezen ünnepnek az volt a’ jele, hogy előtte való napon azon Templomnak tornyából, mellyet az ünnep illetett, egy záfzló tetetett ki. Ez volt a’ híveknek egyház napjára való meghívása. Mivel pedig akkor az Istenifzolgálat pompásabban vég' zödött mint egyébkor,és bútsút is nyerhettek, a’kik a’Templomot, mellyben volt az Ünnep, megtörö- dött fzívvel megyónván, és áldozván, meglátogatták, azért fzárnos vidékiek gyűltek öfzve. Az Atyafiak és jó barátok egymást látogatták, egygyütt nyájas- kodtak , vendégeskedtek, az Úrban ajtatosan vigadtak. Innet van, hogy a’ köznép az Egyház napját jobbara Bútsúncik vagy Vendégségnek is nevezi. E- zen fzokásnak nyomát még most láttyuk. Tsak a’

kár,