Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

21

ugyan, de azonkívül semmi jót sem tefznek, nolia arra módgyok, érkezetek, és alkalmatosságok van hanem az egéfz egyéb üdőt tsak elhenyélik. Ko- fzabban tselekefznek azok , a’ kik előtte való napokon kéfzakartva félben és tökélletlen hagyott munkát Vasár és Ünnepeken foltattyák, magokat elfzéllefztik , és az Anyafzentegyház fzándékának tellyesítésére képteleneknek tefzik; melly bal fzokás a’ Mesteremberek tulajdona. Azok pedig éppen legrofzabbak , a’ kik a’ Vasár és Ünnepnapokat más hétköz napoktól tsu- pán tsak pompásabb öltözetekkel , mértékletlenebb evéssel, ivással, hofzfzabb mulatsággal, trágárabb be- fzédekkel, feslettebb erköltsökkel , továbbra nyújtott kóborlással, fajtalanabb magokviseletével, több’s nagyobb vétkekkel megkülömböztetik. I-ő Miklós Pápa azt mondgya, hogy jobb egéfz nap a’ végre dolgozni, hogy az ember a’fzegénységét enyhíttse, mint az üdŐt hivalkodva elbítangolni. Szent Jeronimus pedig , hogy bolondság a Mártírok Ünnepit jólakással akarni tifztclni, kikről tudod, hogy az I- stcnnck böjtöléssel fzolgáltak (Ep. ad Eustoch. de accep. mun.). Szent Ágoston Ítélete fzerént is jobb Vasár és Ünnepnap fzántani, fzoni, fonni, várni, mint tántzolva, és vigadozva vétkezni, az Istent bántani, a’ lelket vefzteni *). Sokkal jobban tefzik azért a’ tselédemberek, és mesterséget űző legények

*) Serviliter observant Sabbatlium ad luxuriatn, el ebrietatem. Quanto melius feminae lanarii facerent, epiam illo die saltarent. Tract. III. in c. I. Joan, post med.