Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

174

rafztoíta az Iseni kegyelmeknek forrású, megbékél- tette velünk az Istent úgy, hogy az ö fiai, orfzágá- nak öi’ökösi , Jesus Kristusnak örökös táráai lettünk (III, Moy. XYI.Zsid.Y—X. Kol. II, i3—x5. Rom. V, t5. YIII, l5—17). Ezen a’ napon teljesedett he, a’ mit az O Testamentomi Próféták Kristusrol olly felségesen, olly gyakran, és olly érdeklőén jövendöltek (Luk. XXIY, 44—46. Ap. Tsel. III> 18—24. XV, i5. Ján. XIX, 3o.). Ezen a* napon , a’ melly fzempillantatban kiadta Jesus a’ lelkét, a" húsvéti báránynak, az engefztelés napjának, az O Testamentoini egyéb áldozatoknak a’ tzeremonia- ügyelő törvénynek minden példázati, mellyek mind a’ jövendő jókra mutattak (Zsid. X, 10.), elvefztet- ték az ö nyomadékokat, és síkerellenek lettek; a’ minek jele volt, mikor a’ Templom superláttya ketté fzakadt (Mát. XXVII, 5l.). Elfzélledtek ezen a* napon az Evangyeliomnak fényes világa előtt a’ jövendöléseknek homályos árnyéki; a’ példázat helyébe igazság érkezett.

Ez a’ nap egyházi deák nyelven görög fzóval Tara&ceve nevet is visel, melly kéfzületet tefz azért, mert a’ Zsidók ezen ama’ Nagy Szombathoz, melly az Ő Husvéttyok volt, elkéfzítettek mind, a’ mit a’ legjelesebb ünneplés kivánt. A’ régi Kerefztények pedig, kiknél fzokás volt a’ nyilvánvaló penitentzia- tartókat e’ napon feloldozni (I. Réfz. 203. lap.) bün- botsánat napjának (dies indulgentiarum) is nevezték.

Jóllehet pedig hogy ez a’ nap minden embernek annyiból örvendetes , hogy az Isten az Ö irgalmassaga-