Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
170 ,, mondgya nékik.* Ti engem Mesternek, és Úrnak „ ínttok, és jól mondgyátok; mert az vagyok. Ha „ azért én megmostam a’ ti lábaitokat, Úr és Me- „ ster lévén: ti is tartoztok vele, liogy egygyik a’má- „ síknak lábait mossa meg. Példát adtam néktek , „ bogy a’ mint én tselekedtem veletek, ti is úgy „ tselek edgy etek.u Nem tsak Jesus üdéjében, hanem az előtt, sőt még most is bevettfzokás Napkeletben, hogy a’vendégek , és a’ kik egy előkelőbb házba mennek, előbb a’ lábaikat, mellyek nyáron portol, télen pedig sártol fzennyesek , megmossák (I. Moy. XVIII, 4. XIX, 2. XXIV, 3a. XLIII, 24. Bírák. XIX, 21. ’s a’ t.). A’ Gazdagoknál, és tselédes embereknél a’ fzolgák tették meg ezt az emberséget a’ jövevényeknek (I„ Kir. XXV, 4i.). Minekutánna Jesus több ízben ta- pafztalta volna, hogy az ö Tanitványi azon üdobéli Zsidóknak véleménnyé fzerént mind tsak várják a’ képzellt fényes Orfzágnak Messiás által való felállítását, sőt vetekedtek is pedig nem egyfzer egymás között az iránt, hogy ki lefz közülök azon Orfzág- ban első és fellyebb való (Mát. XVIII, 1—5. Márk- IX, 32—-36. Luk. XXII, 24—32.), akarván e’ béli gyengeségeket megorvosolni, és őket az alázatosságra, vifzontagos fzeretetre bötsiiletre jelképesen meginteni, megmosta a’ lábaikat, pedig ezen fzeretet és bötsiiletbéli fzolgálattól még az árulóját sem zárta ki. Nem értették az Isteni Mesternek fzándékát a’ Tanítványok, azért nem tsuda, hogy Péter magát vonogatta, látván, hogy az ö Ura és Mestere tefzi e’
