Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

171

e’ fzolgái fzolgálatot, sőt mikor a’ fenyegetésért reál- lott, alig ha nem attól ijedt meg, hogy ama’ képzel tt Orfzágban nem lefz réfze, még Jesus világos fzavakkal meg nem magj^arázta a’ tettének okát tzéllyát.

Jesusnak e’ példáját követik mái nap a’ Pápák, Püspökök, Királyok, Fejedelmek, Hertzegek, és tizenkét alatsonyabb rendű embereknek többnyire koldusoknak lábait fzemélyesen mossák; azon kiviil Őket megruházzák, megvendégelik, ’s az alatt nékik magok fzolgálnak. Ezzel mutattyák , hogy a’ nagy méltóság, és uraság, mellynek birtokában vannak, el nem fzakafztya a’ felebaráti fzeretetnek kötelét, melly őket a’ fzegényebb koldusokkal is egy testté öfzveköti.

Kívánatos volna, hogy ez a’ fzertartás, mellyet a’ XVII-dik Toledói Gyülekezet 6g3-dik efzten. közönségesen meghagyott, nem tsak a’ Vállasokhoz, és nadjy méltóságú fzemélyekhez fzorítva maradgyon, hanem falukra, Lelkipáfztorokra, és földes Urasá- gokra is terjefztessék; lehetne reményleni, hogy azzal fzorosabban egymáshoz tsatoltatnak a’ fel és al rendű emberek, és abból épületes tanúságot vefznek.

A’ Püspökök következendő fzertartással fzokták a’ lábmosást végezni: Mindenek előtt a’ Diakónus elolvassa fzent Jánosnak fellyebb előadott Pivangye- liomát. Azután a’ Püspök leveti a’ viola fzínü Lé- tániaköpönyeget , magát egy kendővel megövedzi, és egy medentzében mossa a’ fzegények lábait. Az alatt a’ Kar több Antiphonákat énekel, melljrek

mind