Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

17

hogy az elméjek el ne fzélíedgyen, a’ fégyelmetes- ségek azon titkoktól, jótéteményektől, történettárgyak tol, kötelességektől, mellyeket az Anyafzent- egyház Vasár és Ünnepnapokon a’ hívek emlékezetébe juttatni akar, el ne vonattassék, és több érke- zettyek legyen a’ közönséges nyilvánvaló Istenifzol- gálatokra, kiilömbféle jóságos tselekedeteknek gya- korlására, az Isteni és lelki dolgoknak végzésére. A’ dologhagyásnak ugyan ezen okát adgya az Aure- lianomi -Zsinat is (558. efzt. 28. can. Die Dominico de opere rurali—censuimus abstinendum, quo facilius ad Ecclesiam convenientes orationis gratia vacent) *').

Ezen regulától tsak a’ fzükség, és a’ felebaráti fzeretetnek jelesebb gyakorlása oldoz fel p. o. ha tíiz, vízáradás, rablók, vagy más vefzedelem rajtunk

*) Az üldözések, és azokon kívül is a’ Pogány Tsáfzá- rokuak uralkodása alatt aJ Kerefztényck mint Pogá- nyoknak jobbágyi Vasár és Ünnepnapokon a* dologtol meg nem fzünhettek : hanem minekulánna éjjel, vagy korán reggel, vagy , ha a’ környülállások megengedték, nappal is a’ közönséges Islenifzolgálalot elvégezték, a’ napot dologban töltötték. Constantinus első Kerefz- tény Tsáí'zár 321-dik. efzt. engedte meg, hogy azokon a’ dologtol fzünnyenek, és külömbféle istenes tsele- kedetekkel fzenteilyék meg. (Eus. in vit. Const, lib. IV. c. 18.). Sót még a’ Vásárokat is a’ Várasokban Szentek ünnepein tartatni parantsolta azért, hogy a- zokra a’ falusi és mezei nép öfzvegyülvén, az Jsteni- fzolgálatou ízámosubbun jelennyenek meg; ’s így a’ II-dii Rtfs. jß Vá-