Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

18

tunk üt. Az ill jen esetekben nem tsak a’ fzükséges dolgot megtenni, hanem még a’ parantsolttlstenifzol- gálatot is abban hagyni fzabad azért, mert sem az Isten, sem az Anyafzentegyház a’ romlásunkat nem kivánnya, melly miatt a’ további kötelességeinkre képtelenek lehetnénk. Ha pedig a’ vePzedelem nem olly nagy, de még is bajos és alkalmatlan, nem is lehet a- zon segíteni egyéb mint dologgal, melly más emberekben Pelhábordást és botránkozást könnyen fziilhet- ne, az illyen esetben a’ LelkipáPztornaktudtára kell adni az esetet, és tőle a’ fzükséges dologra engedelmet kérni; azért tsak a’Pziikségtelen és törvényes enged e- lem nélkül való munkák Vasár és Ünnepnapokon tilalmasok. A’ mi pedig a’ felebaráti fzeretelnek jelesebb gyakorlását illeti, miilyen p. o. a7 beteg körül való Pzolgálat, kis gyermekekre való vigyázat ’s a’ t. Kristus Urunk maga mondotta, hogy a’ Pzere- tet első és legnagyobb paransolat (Mát. XXII, 54— 4o.), és annak gyakorlása az áldozatoknál kebvesebb Pzolgálat (Mát. IX, lő. XII, 7. Mark. XII,33.): és hogy a’ Szombat az emberért, nem pedig az ember a’ Szombatért Pzereztetett; azért ha kinek ökre vagy

fzaVásdr napjai is dologhagyó napoknak (dics feriati) ünnepeknek neveztettek. Azonban már fzent Basilius (Reg. máj. quaest. 40.) sem helyeslette ezt a’ fzokast, mellyet azon vifzfzaélcshez hasonlónak tartott , a’ mellynek Jesus magát olly nagy buzgósággal ellene fzegezte, mikor a’ kúfárkodókat a’ Templomból kihajtotta (Jan. JI, 13—17. Mát. XXI, 42, 13.). Szent Ambrus is (de Eccles. et jej. c. 15.) buzgólkodott az illyenkor elkövetni fzokott dobzódósok ellen.