Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

dl

alkalmaztatott, és elégtelen arra, hogy Ötét az 6

sokféle kötelességeinek teljesítésére rúgó gyanánt hathatósan indíttsa , főképp mikor arra kívántatik, hogy magát megtagadgya, rúgoldozó indulatit meg- zabolazZa, önhafznát feláldozza; mindenféle alkalmatlanságokat vagy üldözéseket is elfzenvedgyen. így már azon jóságokban is megfogyatkozik , a’mel- lyek fzent Pál fzerént minden tökélletességnek e’ világon taípfalalai (I. Kor. XIII, i

5.). Kerefztény tudomány nélkül még azt sem tudgya az ember, hogy mire Valók a’ Szentségek, mint kell azokhoz kéfzül- ni, vagy azokkal élni, hogy az embernek üdvössé- gesek legyenek; a’ közönséges imádságokat sem érti, hanem tsak fzájával, és reá figyel mezés nélkül elmorzsolja ; valamint az Anyafzentegyháznak fzertartá- Sait sem , és tsak fonákul, a’ léleknek tifztább tárgyakhoz való emelkedése nélkül, valóságos gépe- lyességböl (mechanismus) gyakorolja. így kevés sikere van benne az Istenifzolgálatoknak, a’ külső kerefztény Religiónak.

Ne is tegye valaki azt az elenvetést, hogy Ő mint tanultt ember a’ kerefztény Tanítások nélkül el lehet, és azok helyett inkább imádkozhat. Mert még a’ legtudományosabb ember’ elméje is ezer világi gondok között annyira elfzélíed , hogy mikor legjobban kellene az Istent az ő tökéiletességeit, jótéteménnveit, igéretit, parantsofatit, üdvösségünkre tzéíozó intézetit, kötelességeinket efziinkben forgatni , akkor annak ágaba sem jutnak, nem említvén azt, hogy a’ tanultt dolgoknak nagyobb réfzét

F