Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
82 vagy éppen elfelejti, vagy tsak homályosan tartva me£. Mi lehet tehát a'legtudósabbnak is kívánatosabb mint ama legérdeklöbb tárgyakról a’ nyilvánvaló herefz- tény Tanítások által emlékeztetni. Minden, a’mi azokban mondatik , az Istenhez vezet, és a’ki azokra íigyelmez, Istennél vannak a’gondolati, vele a’leg* fontosabb dolgokról a’lelki üdvösségről foglalatoskodik. Ha pedig azokat a’ fzívére vefzi és követi, tsak hamar tsudálkozva és örülve tapafztallya, hogy mint telik a’ fzíve minden jóval, mint jobbul az élete, a* tökélletességben mint közelít az Istenhez, és a’ lelki ösmérete megnyugfzik. A’ kinek gondolattyai az Istennel, és az üdvösség dolgaival így foglalatoskodnak, nints-é abban ajtatosság ? nem fzolgál-é az Istennek pedig még jobban mint ha imádkozna? Tapafztallt dolog végtire, hogy a’ kik a’ nyilvánvaló kerefztény Tanításokat nem fzeretik , azok legkevesebb ajtatossággal imádkoznak; és ritkán is segíti őket az imádság, hogy jobbak, erköltsöseb- bek, és az Istennél kedvessebbek legyenek, a’mire leeinkább hafználni kell minden Istenifzolgálatnak. 14. §. yf Katechesiseh, vagy a* gyermekek tanítása az Oskolában. A’ kerefztény Hitnek ágazati kétféliek: ////vagy elmeügy elök (theoretica), és er kait a vagy gyakorlás- ügyelők (practica). AmaI
