Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

ti várastokbol, reálok töröllyük. Mondom néki eh , hogy könnyebb léfzen cl Sodorna és Gomorrha jól- dének az Ítélet napján, mint annak a várasnak. — A> ki titeket hallgat, engem hallgat; és a’ ki titeket megírtál, engem útál meg. A’ ki pedig engem áltál, azt útállya, a’ ki engem küldött (Luk. X; 10 — 16. Mát. X, 11 — i5.). Melly fzavak jóllehet hogy egyenesen az Apostoloknak mondattak légyen, mindazonáltal azokat minden üdobéli Papokra is alkalmaztatni kell azért, hogy ugyanazon Tanitói hivatal az Apostoloktól reájok fzáll, ’s azon dologban az embereknél Kristus helyett követségben járnak (II. Kor. V, 20.).

Azután a’ kerefztény Tanításokból tudhatni legbizonyosabban , hogy mit kell az Istenről hinni * tőle reményleni, hogyan ötét ízeretni, és néki fzol- gálni, hogy az ember a’ kegyelmét megnyerhesse, Azok nélkül balul fogja fel az ember, és hibásan képzeli magának az Istennek tÖkélletességeit, fzán- dékit, igéretit, jótetteit, mellyeket a’ kegyelem, és terméfzet orfzágában véghez vitt; hibás iteletet hoz a’ saját vifzonyirol is, mellyekben az Istennel, Önmagával, felebaráttyával, és a’világgal áll, kö~ vetkezendoképpenazon kötelességekről is, a’mellyek belölök erednek. Kerefztény tudományban való oktatás nélkül azértjaz ember hite is hijános, balfogásokkal (erronei conceptus) , és babonaságokkal meg- vefztegetett; a9 reménysége sem jó, hanem vagy bővelkedő, és vakmerő, vagy pedig fogyatkozott, és a’ kétségbe eséssel határos; a’ fzeretete is rofzul

alhalöü