Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

Atyák oily keveset fzédültek el az e* féle ditséret«* mondásoktól, hogy fzent Ágoston egy alkalmaltos- sággal a’ halgatóit e’képpen dorgálta: „A* kiáltás- „ tokkal mennél jobban meggyőztök a' ti megelé- „ gedéstekröl, annál nagyobb a’ bánatunk, hogy „ hozzátok hafzontalan fzóllotunk. Te ditséred a* ,, predikálót, én pedig annak követőjét, a’ mit „ élőtökbe terjefztünk.“ A’ Predikátziót főképp a’ napkeleti Ekklesiában követte egy imádság a’ fzent Háromsághoz, a’ Kathechumenusoknak elbotsátása, és a’ fzent Mise.

79

i3..SValamint a3 hiúéinál: is kötelessége cl kerefztény Tanításokra eljárni.

T)e fzent kötelessége is kinekkinek a* nyilvánvaló Tanításokat vagy Papokat mint Kristus küldötteit hallgatni, és tőlök az örök életnek igéit tanuL ni: mert arra kötelez Kristusnak világos parantso- lattya: valamelly várasba bementek, és be nem fogadnak titeket, kimenvén annak útfzáira, mond- gyátok: még a port is, melly reánk ragadott a

ti

éppen előbb egyházi Befzédet a’ néphez tartott, egy második Tanítást, és a’ többi között ezeket mondaná: „Az Isten Annya (GsotÓkoc) Maria ízűié Emmáiméit a’ nép félbe fzakafztotta a’ befzédgyét felkiáltván .• „Lám a éppen azon Hit, és Isten ajándéka ez. Te igaz hi- „ tu Cyrillus, ezt kívántuk 'haljani; a* ki nsm a így fzéllj átok legyen/*