Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

7S

és mit kellyen az ó Testamentombol vagy az Apostolok írásiból, megmegazEvangyeliombol olvasni. Az olvasást követte a’ Tanítás vagy Predikátzió, mellyhez a’ prédikáló egy rövid imádsággal a’fzent Lélekhez kéfzült, azután pedig a’ népnek köfzönté- sével elkezdette. A’ Tanításnak tárgya az elolvasott fzent írásnak erköltsügyelő magyarázattya, vagy az Eretnekektől ostromoltatott ágazatoknak védelmezé- se, vagy az ünnepnek titkáról való oktatás, vagy pedig a’ Szentek ditsérete volt, melly Tanításokon a* híveken kívül a’ Katechumenusok, Zsidók, és Po- gányok is jelen lehettek. A’ Tanításnak vége előtt senkinek sem volt fzabad a’ Templomból kimenni. Melly nagyon tudták pedig a’ hívek a’ fzent írásokat, abból is kitetfzik, hogy sokfzor a5 prédikáló Pap annak valamellyik helyét elő akarván hozni, belőle tsak egy két fzót említett, a’ többit a’ nép folytatta *). Mikor pedig a’ prédikáló , valami helyeset mondott, akkor a’ nép az Ő tetfzését kéztap- solással, vagy lábdobogással megmutatta, néha pedig a’fzavába fzakadt ezen vagy hasonló igékkel: így illik egy Paphoz! — íme a tizenharmadik Apostolt ! — Ez az igaz Hit **)! ’s a’ t. Azonban a’ fzent

Atyák

*) S. August. Ser. XXXVI. Finis praecepti est (Jani vos dicite mecum: A populo acclamatum esi) caritas de corde puro. Omnes dixistis, quod non infructuose semper audistis.

**) Paulus Emisenus (Horn. de ineam. T. 3. pag. 1095.) midőn az Alexandriai Cyrillusnuk jelenlétében» ki

ép-