Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

73

nyit is Tanítói hivatalra válafztotta, és a’maca társaságában arra kéfzítette; elkiildvén pedig a5 világra, nékik megparnntsolta, hogy predikállyák az Evangyeliomot minden teremtett állatnak, tanittsák minden nemzeteket megtartani azokat, a miket Ő parantsolt nékik; a’ mihez fzinte megigerte, hogy maga és a’ fzent, Lélek örökké velek marad, őket a’ tanítás dolgában gyámolittya, az igazság mellett marafztallya, a’tévelgéstol meg oltalmazza (Mat. X, 7. XXVIII, 18 — 20. Márk. XVI, 15. Luk. IX, 2.

XXIV, 47. .Tán. XIV, 16.).

2. Az Apostolok igen jól értették , hogy Kri- fltustol felállított intézetnek, vagy Anyafzentegyház- nak egéfz világ végezetig fenn kell maradnia, nem külömben a’ Tanítói hivatalnak, és azon Elöljáróknak is, a’ kik azt visellyék , a’ Szentségeket kifzol- gáltassák, a’közönséges nyilvánvaló Istenifzolgála- tokat, és azoknak fzertartásait, úgy elintézzék , hogy mindenek tifztességesen, és rendfzerént mennyének: azért nem tsak ők magok tanítottak, és annak kedvéért egyéb foglalatosságokat is magoktól el- mellöztettek (Ap. Tsel. V, 42. VI. I. Kor. I.); hanem magok után következőket, örököseket (successores) is rendeltek ollyan formán, hogy az Apostolok helyét a’ Püspökök, a’ Tanítványokét pedig az al- rendü Papok foglalták eh Ezeket illeti most főképp a’ közönséges ’s nyilvánvaló Istenifzolgalatoknál közönségesen ’s nyilván Kristus hitére tanítani azokat, a’ kik Kristus által akarnak üdvözölni. Ezekről tehetni fel legbíztosabban, hogy az embereket Kristus

hité-