Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

59

közönsége» nyilvánvaló Istenifzolgálatra több helyekre ofzlanak, még is minden helyen végzett Istenifzolgálatnak tsak egy a’lelke, mellynek mindnyá- jokat, kik a’ Püspöknek Lelkipáfztori aklához tartoznak, egy nyájjá tennie, és Őket a’ vifzontagos fzeretetnek kötelével egymáshoz, megmeg az Ő Püs- pökpáfztorokhoz fzorítania kell, azért a’ Püspök az Ő Templomából azon mennyei kenyérből, mellyel a’ közönséges nyilvánvaló Istenifzolgálatkor magát és a’ híveit táplálta, a’ többi Papoknak, és a’ híveknek, kik tőle nem igen távol Istenifzolgá- latot külön tartottak, egy réfzt küldött mint ama’ közösségnek jelképét, melly Ő közötte , és az Ö megyebeli nyájjá kozott van *). Sőt sokfzor, pedig még V-dik fzázadban is , megtörtént, hogy a’Püspök nem engedte meg, hogy a’ nép főképp jelesebb napokon az Jstenifzolgálat végett különös helyekre ofzol- lyon , hanem inkább azonegy Templomban kétfzer tartatta a’ Liturgiát, hogy azon az egéfz megyebé- íi népe megjelenhessen,

Azon*) De fermento vero, quod die Dominica per titulos mittimus, superflue nos consulere voluisti, cum o- mnes ecclesice nostra.:• intra civitatem sint constitutae , quarum presbyteri, quia die ipsa propter plebem sibi concreditam nubiscum convenire non possunt: idcirco fermentum a nobis confectum per acolytos accipiunt, ut se a nostra communione maxime illa die non judicent separatos, lnuoc. I. epi«

i-n ad Decent,