Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

a’ falukon nem voltak tulajdon Lelkipáfztoi ok , sem a’ Tárásokban Templomok, az emberek semmit sem tudtak egyébb közönséges ’s nyilvánvaló ístenifzolgálatrol, hanem tsak a’ mellyet a’ Püspök, vagy ennek meghagyásából más Pap, a’többi Papoknak, és a’ Püspök kormánnyá alatt lévő kerefztény népnek, mclly arra az egéfz Püspöki megyéből öfzvegyültt, jelenlétében (Justin. Apók

II.), Vasár és Ünnepnapon , vagy ha az üldözések kegyetlensége miatt nem volt Templomok, a’Tzin- teremekben , barlangokban, nyilvántalan házakban, más rejtek helyeken , többnyire éjtzakának üdéjén tartott. Ez a’ közös Istenitiíztelet pedig azon iido- béli Kerefztények előtt olly fzent volt, hogy a* kik religiói gyűléseket külön tartottak , azokat tőlök elfzakadttaknak ( Schysmatici ) tekintették. A> mint a’ hívek megfzaporodtak, és már nem tsak a’ Püspöknek lakóhelyén, hanem egyéb Tárásokban sőt Falukban is Templomok épültek, ezekhez is rendeltettek Papok, hogy azokban a’ reájok bízott hívekkel egygyütt Liturgiát, közönséges nyilvánvaló Istenifzolgálatot a’ Püspöktől külön végezzenek. Az illyen Templom és község, melly- nek lelki kormánnyához a’ Püspök Papot rendelt, deák fzóval Plébánia, Ecclesia Dicecesana, Parochia, a’ Lelkipáfztor pedig Plebanus, Parochus nevet viselt. Fellyebbvalójok volt azon Egyház, a’ mellyben a’ Püspök lakott, Ecclesia Metropolitana Anyavárasnak Egyháza. Hanem hogy a hívek arra megemlékeztessenek, hogy noha Ők a4

köLS