Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

bini a’ Kerefzténység, és sok^ keljen azután is főképp a’ nemzeteknek vándorlásakor tsak ugyan a’ kegyes adományok voltak a’ Templomok, Papok, és Szegények fundusi. Az illyen helyheztetésben valóban rofzul illett volna öfzve a’ kőfal templomokat kin» tsekkel megtömni, az eleven templomokat pedig vefz- ni hagyni. Most az Isten kegyelméből a’ fejedehn i egy-* házi, világi, fel, köz, al rendű emberek között elég gazdagok ’s módosok vannak, kiket az irgalmasság kötelességétől az Anyafzentegyháznak kintsei fel nem fzaba- dítnak. Mennyi temérdek pénzt vefztegetnek minden üdoben azok holmi hivságos fényűzésekre, mulatságokra, víg lakásokra, öltözetekre, hivalkodó tselédekre ’s a’t. midőn gz Isten Templomi most is sok helyeken öfzverongálva, gyáfzos egy fzennyességben, vagy dűlőiéiben állanak , és a’ bemenőket ajtatosság helyett fzánakodással vagy bofzfzonkodással vagy halál félelmével töltik meg! A’melly Templomokat tehátked- vezőbb sors érte, azokat a’ hivek áldozatitol és a’ bűnök váltságbérétöl megfofztani, midőn a’ világ fiai a’fzükség üdéjén, sőt a’ Háza fzorultlságában is az ö gazdagságikban bujálkodnak, ollyan egy Ízen- tségtörŐ rablás volna, millyentöl még a’ Pogányok is irtóztak, ésbofzfzulttlannak nem tartottak *). Iía

a’

*) Mikor Ptolomacus Keraunusnak uralkodása alatt, a’ ki gyalázatos gyilkosságokkal Thraciának és Macedóniának réfzét hatalma alá hódította, egymás Után két ízhen a’ Gallusok Görög Orfzágra ütöttek, ju első tsapatot Belgius vezetvén , ki P t o 1 o ni a e u s t

meg54