Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
a’ kezünkben tartani, nem pedig gyűjtallan és tsak liafzontzélbol hazavinni *). A’ Pap a’ halott előtt megálván legelofzör is a jelenvaló népet ezen fzavakkal: Oremus pro fidelibus defunctis — imádkozzunk a megholtt hívekért a’ holttakért való imádságra meginti. Azután a’ Kar fzenfc *) Igaz ugyan, hogy az Eliberisi (Elvira Spanyol Ór- ízágban) Zsinat 305-dik efztendoben (c. 34.) azt rendelte , hogy íz’ '1 ’zinteremekben ne gyújtassanak meg d gyertyák azért, mert a’ Szentek lelkeit nem kell háborgatni. De ezen rendeléssel tsak a' Pogányokkal közös babonaságot tilíya, a’ kik azt tartottak, hogv a’ holttaknak éleire és világosságra van fzúksége^ azért ételt, italt, és égő gyertyát vagy lámpást zártak a’ sírjaikba, azonkívül külömbféle búbájolásoh- kai igyekeztek őket feltámafztani , minő babonasá- gokon a’ Szentek megháborodnak (Cabass. Not. Cone. T. I.). Egyébiránt több egyházi írók könyveiből írja Pázmány Péter (1: c.), hogy mikor Nagy Constantinus Tsáfzárt temelték, körülötte arany gyertyatarlo- kon égtek a’ gyertyák. Mikor Aranyízájú fzent Jánosnak testét Constantinopolba vitték. fidelis hominum coetus Bosphori ostium ad Propontidem situm luminaribus cooperuere, az egéfz tenger parly át az emberek égő gyertyákkal elfogták. Paula temetésén a1 Püspökök lámpásokat, és viafz gyertyákat vittek előtte. Éhez hasonlót ír Nissenus, Nazianzenüs, Turo- nensis. És az egéfz ‘régi Ekklesia példája arra vifzen, hogy a’világosság fait, kik világosság tselekedetivei fényeskedtek , és az örök világosságra vitetnek, világossággal temessük : a’ kik pedig gyűlölik a’ világosságot , és a’ külső setétségre mennek, méltó, hogy azok előtt világot ne hordozzanak az újítók.
