Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

Ö53

fiiakat, úgy a’ halotti pompához tartozókat is a’ Ke- refzténységbe magokkal hozták, új Religiójok lel késéggel vagy torral (funeralia) mérsékelték. Kilentz napok múlva pedig bizonyos egyházi halotti fzertartá- sokat (Novemdialia) végeztek.

A’ holttak temetésében, és egyátallyában a há-í lotli pompákban igen buzgón eljártak a’pallérozottabb pogány nemzetek; mert azt tartották, hogy a’ melly holttak el nem temettetnek, azoknak lelkei vagy éppen soha se jutnak nyugodalomra, vagy legalább fzáz efz- tendeig Styx tava körül bolengnak, míg azon Elisi mezőre átvitelnek; ’s azért a’ melly holtt testeket kezekbe nem kaphattak , és el nem temethettek , azoknak végső tifzteletére egy koporsót fagépelyre tsináltattak, és a’ körül a’ halotti tzeremoniákat nem tsak mindgyárt a’ halál után, hanem efztendonként is olly buzgón végezték, mintha a’ holtt test valóban benne lett volna. Az Hlyen gyalz gépely cenotaphiumnak ynsvO; üres, és sír fzótol) neveztetett. Ebből érthetni

elofzör, hogy miért a’ pogányok semmiféle halál nemétől sem irLoztak annyira mint a’ hajótöréstől; mert a’ ki vízbe halt, és abból ki nem huzatlatott, el nem temeltethetett; másodfzor, hogy ha temettetlen holtt testre akadtak, miért hányták be azt földdel vagy kövekkel olly fzorgalmatosan, hogy nagy bűnnek tartották , ha ki legalább tsak egy két hantot vegy követ sem vetett volna reá.

Kétség kívül az emberségnek ezen érzése bírta a* Kerefztényeket is arra, hogy a’ megholtt jámbor emberek fzámára illyen cenotaphiumokat, üreskoporsókat (castrum doloris), főképp a’halotti pompák és Misék alkalmatosságával még mái nap is kéízíttetnek, azokat föketq portóval bevonnyíhc, fe&ulettel, égő

gyér-