Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
650 áldozat előtt pedig, mert ez az igaz tifztító (engeíz,- telő), hálaadó, és ajánló (kérő) áldozat, mellyet illy énkor magáért, és a’ gyermekért akar bemutatni. 5-ör Mindenek fölött pedig illetlen dolog ezen dí- fzes fzertartásl, mellyel az Anyafzentegyház a’ törvényes Házasságban élő, és tifzta életi'i afzfzonvokat meg fzokta tifztelni, tifztátalan fzemélyekre , mel- lvek vétkes közösülésből ízűitek, bitangolni; mert még a’ törvényes házasságban lévő afzfzonyoknak beavatása sem kötelesség, annál inkább a’ fajtalan fzemélyekre nézve elmaradhat, mivelhogy azAnya- fzentegyház imádságában a’ beavattandó fzemélvSzüz Mariával , annak magzattya pedig ezen Szűznek áldott gyermekével öfzvetartatik és hasonlíttatik: a’ pedig tsakugyan illetlen, és vifzfzatctfző, hogy a’ legtifztaságosabb Szűzzel fajtalan egy fzemélv, és a’ legfzentebb gyermekkel egy fattyú gyermek hasonlatosságba és paralleldba helyheztessék. De nem is lehet a’ fzent írásnak e’ fzavait: íme így áldatih meg az ember, o’ ki az Urat feli ’s a’ t. sem az A- nyafzentegyháznak előadott imádságit fajtalan fze- mélvröl helyesen, hanem fonákul, és igen helytelenül mondani. A’ megesett afzfzony tehát húzza magát mint a’ penitentziatartó Publikánus (Luk. XVIII, 13.) fzégyennel megtelve a’ Templom ajtaja megé; ott verje nyilvántalanul a’ melyét, és mond- gya: Isten légy kegyelmes nékem bűnösnek; ott ko- fzönnye meg az Istennek, hogy undok tettét fzeren- tsétlen fzüléssel nem büntette meg, hanem egéfzség- ben megtartotta, ott ajánlva fel a’ gyermekét az Ö ir-'
