Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
646 Maria példája tanúság gyanánt fzolgálbat abban , bogy noha fzoros kötelességből nem tartozunk valamivel, de ba azt az illendőség megkivánnya, vagy ba annak elmulatása az embertársainkban bo- tránkozást okozhatna, tegyük meg, ba egyébiránt az Isten párán tsolattyával nem ellenkezik. Tovább arra is öfztönözzon minket az említett példa, hogy valamint Maria a’ gyermekért és a’ fzerentsés fzü- lesert az Istennek bálát adott, megmeg a’ gyermeket is az Istennek felajánlotta : úgy mi is minden jóért adtryunk bálát az Istennek, és minden fzíiksé- giinket néki ajánlyuk fel. De leginkább a’ gyermekágyas afzfzonyok kövessék Maria példáját. Az Anyafzentegyház felfza- badított ugyan éppen és egéfzen a’ Moyses törvén- nyétöl, ’s azért bogy a’ gj'ermekágyas afzfzonyok beavattassanak, vagy bogy tifztátalanoknak tartassanak mind addig, mig be nem avattatnak, arra az Uj Testamentomban semmiféle törvény sem kötelez: azonban valamint Maria, úgy az Anyafzentegyház is igen illendőnek tartja a’ gyermekágyas afzfzony- nak beavatását elofzör hogj' ez bálát adgyon az Istennek a’gyermekért, és a’ fzülésért; másodfzor pedig, bogy amazt az Istennek bemutassa, és atyai oltalmába ajánlja. Ez a’ beavatás következendő fzertartásokkal megy vegbe : Az afzfzony a’ Templom ajtaja előtt várja a’ Papot, ki illendően felöltözve hozzá megjr, és előbb zent Dá vidnak XXIII-dik, azután feltyebb említett CXXVII-dik Zsoltárát, ezután egy Mi Atyánkot, meg-
