Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

644

„ kozod, áld meg. A’ mi Urunk Jesus Kristus ál - „ tál. Amen.“

Ezután kezébe adgya a’ stóla végét, azon fogva a’ Templomba bevezeti mondván: „Jöjj be az Isten „ Templomába, imádgyad a’Boldogságos SziizMn- „ riának fiát , ki néked tenyéfzetet adgyon.“ Es azonnal fzenteltt vízzel meghinti és mondgya: „Bé- „ kesség , és a’ mindenható Istennek, Atyának, „ Fiúnak, és Szent Léleknek áldása fzállyon reád, és inaradgyon mindég. Amen.“

B) a’ gyermekágyas afzfzonynak.

Az éppen előbb előadott beavatásnak tzeremo- niájával fzép vifzonyban áll a’ gyermekágyas afzfzonynak beavatása.

Megparantsolta az Isten Moyses által a’ Zsidóknak , hogy a’ melly afzfzony férjfi gyermeket ízül, az hét napig tífztátalannak tartassák, nyoltzadikán a’ gyermek kornyülmetéltessék, és e’ naptol harmintz hármat fzámlálván, az alatt az afzfzony odahaza tar- tozkodgyék , de a’Templomba ne mennyen, se valami fzent dolgokkal ne éllyen. Megtelvén a’ tifz- tulás üdeje, mind ofzve negyven napok, mennyen a’ Templomba, és a’ Pap által áldozzon fel az Istennek épen égő áldozatul egy efztendos báránykát, ap tifztulásért pedig vagy egy galambfiat , vagy egj gerlitzét; ha pedig fzegény volna, és egy efztendos bárányra fzert nem tehetne, hozzon vagy egy pár galambot, vagy egy pár gerlilzét, és az egygyike é- pen égő áldozatul, a’ másika pedig tifztulásért mutat-