Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
<542 Beavatása A) az új házas afzfzonynuk. Mindenkor Isten áldásának tartották azt a5 házasságban élő emberek, mikor az Isten nékik gyermeket adott, és látván a’ házassági fzeretetek gyíi- mölfsét, magok is a’ vifzontagos fzeretetben neve- kedtek, a’ gazdaságot is nagyobb gonddal, és vigyázattal űzték, hogy raagzattyaikat módosabb karban hagyhassák; ellenben pedig gyalázatnak látfzat- tyát viselte eloltok a-* magtalanság ; azért olvassuk , hogy Jákobnak két feleségei közül a’ tsípás Lia nagyon ditsekedett az Ő fzaporaságával, és abban büfz- kélkedett; az ékes Ráckel pedig azt néki írigylette, és mngtalansága miatt epekedett (I. Moy. XXIX. XXX.). Nem küldőiben Elkanának két feleségei közül is a' íias Fenenna a"" feleségtársának Annának fzemére hányta a’ magtalanságot, és ötét tsúfoló befzédiveí gyötrctte; Anna pedig ezért megvigafztalhatatlanul sírt, ’s kesergett, mig az Isten Ötét Sámuel fiúval meg nem vigafztalta (I. Kir. I.). Dávid Király is boldognak magafztallya az istenfélő, és kezeinek ke- resménnyéböl élő férjfiat, a’ kinek felesége mint a’ bőven termő fzőJlo tő, melly a’ házfalához kötodzik, odahaza tartózkodik, a’fzámos gyermekei pedig mint az olajfák fiatali az afztalát környülállyák. így óidat ik meg, úgymond, az ember, a’ ki az Urat féli (Zsolt. CXXVíI.). De Örzsébet afzfzony Zacharias felesége is, a’ mint kerefztelő fzent Jánost 83. §. me
