Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

587

testeket: úgy azon tifztaságrol, mellybe a5 Kerefzt- ségben Öltöztünk, megemlékezvén, reményIhettyfik, de azon is kell lennünk, bogy a’ Kristas kerefzlének oltalma alatt, mellyen magmosott minket ct InT- neinhbol az Ö vére által (Jelen. í. 5. Zs id IX, i3, i4 ,), magunkat, a’mi lakhelyeinket, és más efzko- zeinket minden tifzlátalanságtol, a’bűnnek rothadásától, az ördögnek gonofzságátol, és minden testi lelki vefzedelem'öl megőrizzük, és mind ezekre áldást fzármaztatunk.

llégi fzokás ez, melíyet némellyek az Aposto^ lóknak tulajdonítani nem kételkedtek. I-sŐ Sándor Pápa, a’ ki t io-dik efztendoben lett Romai Püspök, (De Cons. Dist. III. c. Aquatn) ezeket mondgya: „ A’ sóval meghintett vizet a’ népeknek megfzéntel- „ lyiik, hogy azzal meghintetvén mindnyáján meg- „ fzen tel lessenek, és megtifztullyanak ; és minden „ Papoknak meghadgyuk , hogy azont tselekedgye- „ nek; mert ha az üfzonek vérével meghintett hamu „ a’ népet megfzentelte és megtifztította, sokkal in- „ kább a’ sóval meghintett, víz megízenteli és „ megtifztíttya. És ha Eliza?us Próféta által a’ódz- „ nek soványsága sóval meggyógyíttatott, mikor azt „ belé vetette, mennél inkább meggyógyíttya az „ istenes imádságokkal megfzenteltetett, és fzenleltt „ sóval meghintett víz a világi dolgoknak sovány- „ ságát, és elfordíttya az ördögnek ólálkodásit, a „ több jókat megsokasíttya , és mego’talmazza az „ embereket a’ képzemények álnokságitol. u

Ezen kiV dl a’ fzenteitt vízpol különös említése• két