Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

586 tatván, és hitegettetvén (I, 24.); ’s azért az Tsien nem az ördögöt íogja pirongatni, mint Paraditsom- ban tett (T. Moy. Ili, i4.), hanem minket a’ kár­hozatra vetni: a’ mitől oltalmazzon, és mentsen meg mindnyájunkat a’ jó és irgalmas Isten! Amen. 75- §• A* fzcnteltt viz. \ Minden egyházi fzentelések között elsősége van a’ fzenteleltvíznek annyiból, hogy sem Püspöki sem Papi fzenteléseket és áldásokat fzenl elit víz nélkül vég­hez nem vihetni, noha vizet minden alrendi'i Pap fzentelhet. Már a’ Zsidók és a’ Pogányok Templomi előtt is víz állott; hogy azzal mossák meg ma­gokat a’ Templomba menők, é> e’ jelképpel bizo­nyítsák meg, hogy tiízta fzírböl akarnak az Isten­nek fzolgálni. De azon kivül hihető, hogy a’ ke- refztény Hitre tértt Pogányok több babonás véle­kedéseket keresztény létlekre megtartottak, hogy tehát az Anvafzentegyház hamarább elnyomhassa azokat, és a’ híveinek fzivéböl kiirthassa, azt a’ ízo- kást hozta be, hogy midőn áldásért, segítségért, vagy oltalomért magokra, vagy más dolgokra ke- refztet vetnek, egyfzer’smind fzenteltt vízzel éllye- nek, a’ mellybe szentelt! só is elegyítve legyen. Ezen fzertartással arra is akarta Őket meginteni, hogy va­lamint a’ víz lemossa az ember testéről a’ piízkot, so pedig a’ rothadástol és biidösségtöl megőrzi a’ . tes-

Next

/
Thumbnails
Contents