Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

mefzet felett való jelenés, és nem emberi költemény. Most, mikor a’ kerefztény Hit réfzfzerént aJ tsudák segítsége által, melly kívülről, réfzfzerént a’ Szent Lélek malafztya által, melly belölröl az embernek elméjében és -akaratijában munkálkodik, már az e- géfz világon elterjedett, és az emberek is az elme- derülésben annyira mentek, bogy annak mennyei eredetét, a’tsudáknak pedig valóságát tsak az vetheti kérdés alá, a’ kinek vagy az efze nints kelvén, vagy az erköltsei annyira elromlottak, hogy fzivéből kivánná, ha a’kerefztény Ilit igaz nem volna; a’ tsudák Önkényt elmaradhatnak mind addig, mig azoknak divattyát vifzfzahozni az Isten maga fziik- ségesnek nem fogja gondolni: fzirit} illyen formán az Isten az előtt fzükségesnek találhatta, hogy éppen az ördögök megfzállásával figyelmetesekké tegye az embereket arra, hogy az ördögnek rabságában sin- lödnek, és az ördögnek meggyőzőjére , megróni ójára van Pzükségek, a’ mint ezt az Isten már az első eset után a’ Páradúsamban megigérte (I. Moy. III, j5.); mikor pedig az Ördögnek, bűnnek, halálnak, pokolnak ezen megygyözö je,, megrontó ja Kristus már eljött, hogy az emberektől is annak Ösmertessen, nem tsak magáról ezt világos fzavakkal bizonyította (Ján. XII, 3i. XIV, 5o. XVr, 11.), hanem fze- meik láttára maga is nagy hatalommal parantsolt az ördögöknek, és őket a’ megfzálloltakbol kiűzte, a* híveinek is illyen hatalmat adott: a’ kik azzal addig élhettek es éltek , a’meddig a’ kerefztény Hit erős lábra nem állott, és Kristust az ördög rontójának a’, világ

584

1