Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

540

liat,' most pedig több ?gyértjakot is gj újtat. Mibor pedig az Oltári Szentség ki van téve, e’ mellett különösen két, vagy négy gyertya ég iránta való különös tifzteletnek kifejezésére. De u tolly ára- még er- költsi intésül is fzolgálnak az e’féle világosítások ; mert efzünkbe hozzák Kristusnak intő fzavaít: Legyenek felövcdzve a’ ti ágyékitól:, es ego gyertyák kezeitekben. — Járjatok , mig világosságtok vagyon, hogy a sötétség titeket el ne lepjen (Luk. XII, 35. Ján. XII, 55.). Ide illenek fzent Pálnak fzavai is: Az ej elmúlt, a nap pedig clközelgetett y vessük el azért ab setétség tselekedetit, és öltözzünk a’ vilá- gosság fogyveribe, mint nappal tifztességesen jcir- junk ; — mert valaha setétség voltatok, most pedig világosság az Úrban. Mint ab világosság fiai jéir- jatok (Rom. XIII, 12. Efes. V, 6. Tartsd öfzve can, Apóst, III, 71, Hicron. ep. ad Ripar, Greg. Naz, Orat. VI, in Juh). Azért intette fzent Ágoston a’ gazdagokat, hogy az ístenifzolgálatlioz viafz gyertyát vagy lámpásolajt adgyanak (Ser. CCXV. de temp.), Első kilentz fzázad alatt az égő gyertyák nem rakattak az Oltárra, valamint a’ Napkeleti vagy Görög Ekklesiákban most sem rakatnak: hanem a* Templom falairól égő lámpások függőitek. Innét van némelly helyeken még most is az a’ fzokás, hogy Sanctus után két gyertyát, melíyek a’ két fal mellett álló, vagy függő gyertyalartókon vannak, gyújt- nak. Emlékeztetheti ez a’ híveket egyfzer’smind a’ nagyobb figyelemre és ajtatosságra, mivel ezennel kezdődik a’ Misének fzentebb réfze, és Kristus Je- , «1$