Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

sus az Atyának fényessége az Oltáron nem sokára jelen lefz.

Itt vagyon az úgy nevezett örök világról való fzónak a’ helye. — Az ó Testamentomban azt pa~ rantsolta az Isten, hogy ci tűz az Oltáron mindenkor égjen, mellyel táplállyon a3 Pap, mindenkor Ját rakjon alája — — Ez a’ tűz fzüntelen való, melly soha el ne fogy gyón az Oltáron (III. Moy. VI, 12 , 10.). Megparantsolta azt is, hogy a’ Papok a’ fzent Sátornak első réfzében, melly Szentnek hivattatott, egy két ágii arany gyertyatartót hely- heztessenek, mellynek ágai egymásfelé hajtva, a’ végekre pedig legtifzlább faolajjal megtoltt lámpások alkalmaztatva legyenek: azokat minden este a’ Papok gyújtsák meg, és a’ firhang előtt, melly a’fzent Sátornak rejtek refzet a' Szentek fzentét az elsőtől elválafztotta, egéfz reggelig égni hadgyák (II. Moy. XXVII, 20, 2i. XXX, 7, 8. III. Moy. XXIV, 1—4.). — így nálunk Kerefztényeknél is főképp a* módosabb Templomokban igen régi fzokás ez, mellyröl már Aranyfzájú fzent János (Horn. 83. in Mart.) is emlékezik, és mellyet több Romai Pápák, Püspökök , és egyházi Gyülekezetek parancsolva meghagytak. Nevezetesen a’ A7ineestri Zsinat Angol orfzágban i24o-dik efzt. azt akarja, hogy „legalább „ a’ gazdagabb Templomokban ci' váltságunk zá- „ loga előtt éjjel nappal lámpás égjen;“ a’ T.oto- magi pedig i58i-dik efzt. így fzóll: „a’mennyire ,, lehet tsínosabb, és bátorságos helyre teg}Ték az J5 Oltári Szentséget a’Lelkipáfztorok, és azelőtt a’