Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

Mind ezen igyekezette^ a’ Pápák nem egyébre aranyoztak, hanem hogy valamint az egéfz Anya- fzentegyház, akár Napkeletben akár Napnyugotban elterjedve legyen, akár görög akár deák nyelvvel és fzertartásokkal éllyen , a’ Ilit által tsak egy testet, és egy akolt tefz, mellynek feje és fö Páfztora a’ Pápa: úgy az Istenifzolgálatoknak, nyelvnek, és fzertartásoknak egyféleségével is, a’ mennyire azt a’ nemzeteknek egymástól külömbözo fzokásai és gondolkodása módgya megengedi , a’ tagok és lelki juhok egymáshoz is, az Ö fejekhez és fő Páfztorokhoz is fzorosabban tsatoltassanak; azonkivül pedig a’ belső Religió és az egy Hit is bennek annál inkább élefztessék; a’mire leginkább tzélozni kell minden külső Religióval, közönséges nyilvánvaló Istenifzol- gálattal.

Egyéb iránt pedig a’ Görögöknek fzertartásait és Liturgiáit a’ Pápák és az Anyafzentegyház, tsak ennek Hitével ellenkezőt ne tartsanak, nem gátol- lyák, se nem ótsárollyák, hanem inkább az Apostolok tifzteletéböl, a’ kiktől vették az eredeteket, helyeslik, és valamint a’ Romai Katolikusoknak a’ Romai, úgy a’Görög Katolikusoknak a’ Görög fzer- tartásokat követni és megtartani parantsollyák (Tompa Proleg. Jí ii.).

Megtartotta magának az xVnyafzentegyház azt a’ just, hogy a’ Liturgiákat, és egyéb fzertartásokat, valamint a5 könyveket is, a’ mellyekben azok előadatnak, vizsgálat alá vethesse, akár a’Napkeleti, akár a’ Napnyugoti Anyafzentegyházhoz tartózza- •

nak

3$