Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

505

penitcntziának lelkétöl indíttatva, nem] hogy az I- stent tifztellve, tőle fzükséges jókát kérjen, az elvett ekért hálát adgyon, a’ bűneiért engefztellye, hanem képmutatásbol, ditséretkeresetböl, dologkerü- lésböl, újságkivánatbol menne a’ Proeessiókra Bú- tsúkra. Hlyen emberben már az indító ok, és első gondolat sem volna jó. Tagadhatatlan pedig , hogy (bonum opus intentio facit) a’ tselekedelnek jóságát jobbárán’ Pzándék , mellyböl vitetik véghez, tefzi.

2. Hibázik az az ember, a’ ki a’ Bútsújárása által a’ bűneinek botsánattyát akarván nyerni^ a’ helyett, hogy az elmenetele előtt magába fzállván , lelkios- méretét megvizsgálná, és Önmagával Pzámot vetne ; másoknak igazságtalanul tett károkat, rövidségeket, gyalázatokat, botránkozásokat megjobbítani és kipótolni magában eltökéllené, ellene vétetteknek meg- botsátana, a’ tartós haragot megbüntetné, és a?Bú- tsiijárással élete megjobbulását elkezdené, tsak az ennivalókról törődik, és magát mindenféle süteményekkel megrakja, mintha nem testi sanyargatásra vagy penitentziatartásra , hanem vendégségre ké- fzülne.

5. Valamint utálatos volt az Isten előtt a’ Farizeusok kegyessége, a’ kik az utfzák fzegleten allva fzerettek imádkozni, és a’ fzegenyeket trombitafzo- val hittak a’ házokhoz alamizsnára, és a’ kegyességnek egyéb tselekedetit is tsak fzemre tették, hogy láttassanak azemberektöl (Mát. VI. l—5. XXIII.): úgy rofzul tenné, a’ ki nagy buzgón imádkozna, vagy énekelne ugyan akkor, mikor a’ Processio vacy Biítsú-