Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

járó sereg valamelly Helységen kerefztül megv, de mikor a’ Helységet már elhagyta, a’ mell}'- fzájjai egykét fzempillantat előtt az Istent, Szűz Mariát, vagy más Szentet ditsérte , ugyan azzal rágalmazó , fajtalan, versengő befzédeket tajtékozna.

4. Mivel pedig a’ Processio vagy Bútsújárók vág}' az evés, vagy az éjtzaki nyugodalom végett, akarat- ívok ellen is sokfzor Vendégfogadókba vagy Korts- maházakba fzállani kénytelenek, fzükség, hogy őrizet alatt tartsák az ö testi érzékenységeiket, hogy netalám ollyan valamit kövessenek el fzóval, gondolattal , kívánsággal, tselekedettel, a’ mi a’ mértékletesség, józanság, tifztességes módosság, és tifz- taság törvénnyeivel meg nem fér.

5. Méltó fzívre venni, és minek előtte Bútsúra induílyon valaki, előre megfontolgatni, hogy mi- tsoda njtatosság telik ki egy embertől, mikor már a’ fzent helyre megérkezett, a’ ki maga is az útnak külömbféle vifzonlagságai, a’ hideg, meleg, esso, fzél, fáradság, külömbféle befzédek , új dolgoknak látása vagy hallása által el van fzélledve; megmeg minduntalan más és más vidékről jövő tsoportokat , porral, veréjtékkel, essővel elöntve lát a’ Templomba rohanni; hallva őket külömbféle nyelven énekelni , imádkozni; és mintha vásárban volna, a’ nagy tolongást, idomtalan zajt, rendetlen zűrzavart ta- pafztallya? Az üdvösségnek titkaival is élhet-é az ember üdvösségesen, mikor se a’ lelkiösméretét tsen- des egy magánosságban meg nem vizsgálhatta, a’ Gyónáshoz Pzükséges kéfziiletet is sietteti, a’ Gyónást