Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

tett, őket a? bűneiktől feloldoztatta, és a’ Szentségekben réfzesíttette, a’ penitentziájokat is függőben hagyta: de ha a’ betegségből kigyógyultak, vagy az üldözés megfziint, ismét föl jutatni ok kellett a’félben fzakafztott penitentziát. Nem külömben ha a' peni- tentziatartók közül valamellyik igen buzgó*volt annak végzésében, és a’ jobbulását világosan mutatta; vagy a’ kikért az ö kérésekkel magokat közbenve- 1 ették a’ halálra vitt Mártírok, a’ tömlötzben tartatott Confessorok; vagy a’ kik magokkal egygyütt más sokakat megtérítettek; vagy az Anyafzentegy- liázzal valami nagy jót tettek; illyen, és hasonló okokbol az Anyafzentegyház a’ hagyott penitentziát vagy egófzen, vagy réfzént elengedte, és ez volt a Bútsú: ha azt egéfzen elengedte, az volt a’ tellyns, ha nem egéfzen, hanem tsak réfzént, az volt a’ nem tellyes Bútsú (Tartsd öfzve a’ 67. §.).

Igaz ugyan, hogy a’ mostani üdoben az Anyafzentegyház a‘ legnagyobb bűnökért sem hágy olly sanyarú penitentziát, mint hajdan egéfz XIT-dik fzá- zadig fzokott hagyni, mivelhogy úgy sem viselné el azt a’ mostani embereknek vagy gyarlósága, vagy kényessége: de minekutánna se az Isten az ö igazságát, és fzentségét, melly a’ bűnt úgy gyűlöli ma , mint ezer vagjr két ezer efztendo előtt, se a’ bűn az Ö rútságát, és a’ büntetésre méltó voltát, se az Anyafzentegyház a’ penitentziának feladásában, és a’ bűnnek fenyítésében az Ő lelkét el nem vefztette : isak ugyan ma is a’ bűnös ember, még a’ megtérése után is, úgy tartozik az Isten igazságának elegei

ten- •

473