Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
474 tenni , úgy tartozik a? bűneinek adósságát vagv fzenvedéssel, vagy jóságos tselekedetekkel kipótolni mint ezer vagy két ezer efztendök előtt, akár fenyít- tsen az Anyafzentegyház sanyarú penitentziával mint Iiajdan, akár nem: és a’ ki a’ Penitentzia Szentségének felvétele után még ezen a’ világon vagy nem *• fzenved annyit, vagy nem tefz annyi jót, a’ mennyit az Isten igazsága tőle elégtételül megkíván, az tsakugyan adóssággal megy a’ másvilágra, inellyet a’ Katolika Hitnek tanítása fzerént a’ Purgatorium- ban le kell fizetni. Vélem pedig, bogy kiki ezt inkább e’ világon akarja megtenni, mint a’ másikon. Nagy jótétemény tehát az az embernek, a’ ki a5 nagy gyarlóság miatt a’ bűneiért sokfzor se annyi jót nem tefz, se annyit nem fzenved, a’mennyit az Isten igazsága kíván, ha az Anyafzentegyház a’ há- tramaradtt adósságot, vagy a’ köteles Elégtételnek hiánnyát vagy egéfzen vagy pedig réfzént elengedi, és azt Kristus Jesusnak véghetetlen érdemiből, vagy a’ Szentekéből, a’ mennyire azok bővelkednének, kipótoltattya , az az tellyes vagy nem tellyes Bú- tsút ád. Az eddig mondottakból elég világosan kitetfzik, hogy mint kell azt érteni, hogy a7 Bútsú azon iideig való büntetéseknek, mellyekkel a’ megtérít bűnös ' meg a’ bűneinek, és azokért érdemlett örökkévaló büntetéseknek elengedése után is az Isten igazságának tartozik, a’ Kristus és a’ Szentek érdeminek tekintetéből egéfzen vagy réfzént való elengedése. És ez a- felelet az első kérdésre, hogy mi a7 Bútsú? 2-or
